Sanghaj

Halászfaluból a bűn városa

A Mosoly Birodalmának európaiak számára szinte végtelennek tűnő történelméhez képest Sanghaj városa fiatal, ugyan már 6000 éves krónikák is említik -azonban mindössze egyszerű halászfaluként.

Csak a 16. században nyert akkora jelentőséget, hogy a portyázó japán kalózok érdemesnek tartsák arra, hogy megtámadják kikötőit. A csaászár ekkor parancsolta meg, hogy egy fallal vegyék körül a halászat mellett főleg könnyűipari termékeket előállító városkát - amely azóta azonban már helyt adott más, korszerűbb építményeknek.

Sanghaj máig tartó rohamszerű fejlődésének első hulláma 1892-ben kezdődött: az ópiumháborút lezáró szerződésben a brit birodalom ekkor kényszerítette rá "a nyitott kapu politikáját" Sanghajra. Az európaiaknak ez biztosította a viktoriánus irodalomból ismert híredt, ópiumfogyasztáshoz szükséges "alapanyagot", Sanghajt viszont ezzel szinte egyik napról a másikra a kelet "legeurópaibb" városává tette.

A következő évtizedekben az európai nagyhatalmak sorra nyitották meg itt bankjaikat és kereskedelmi társaságaikat. 1857-ben a britek megszerezték a Jangcén való hajózás jogát, és három évvel később a metropolisszá vált halászfalu már Kína legnagyobb forgalmú kikötőjével dicsekedhetett.

És mindent meg lehet találni benne, amit a tenger népe szeret: bűnbarlangokat és elegáns kaszinókat, olcsó lányokat és képzett kurtizánokat, ázsiai csempészeket és brit admirálisokat.

"Egyetlen városban sem találkoztam a gazdagon összefonódott élet ennyire sűrű őserdejével", írta 1926-ban Aldous Huxley, a legendás angol sci-fi író és minden diktatúra ádáz ellensége. De a másik oldal is itt vetette meg talpát Kínában: már 1915-ben megjelent az "Ifjúság" című kommunista folyóirat első száma, és Szun Jat-Szen, az "Új Kína" atyja is itt működött.


A párt közbeszól

Az "Új Kína", a szigorú Maóval az élén természetesen nem tűrt meg ekkora szabadosságot, és a negyvenes évek végétől Sanghaj fejlődése megtört, a komunisták nem tűrték a léha, bűnös nyugati életmódot. A "Kelet Párizsa" néhány évtizedre újra bezárta kapuit, és a korábbi sokszínűség helyt adott a komunista egyenlősdinek. A város jelentőségét és elhanyagolásának tragikumát csak Teng Hsziao-Ping, a híres-hírhedt "szürke eminenciás" fedezte fel. A férfi, aki 1976-tól 1997-ben bekövetkezett haláláig Kína tulajdonképpeni irányítója volt, Sanghajjal kapcsolatban is hű maradt receptjéhez: politikai pragmatizmus, együtt a szabadságjogok igen erős korlátozásával.

Mindezek ellenére okosan kihasználta Sanghaj multikultúrális hagyományait és a nyugatiak fülében még mindig izgalmasan csengő nevét. A régi gyöngyszem újra a nyugati világ felé tartó közeledés fővárosává, a gazdasági növekedés gőzmozdonyává lett.

Van élet a kommunizmuson túl

Természetesen a külföldi befektetők sem hanyagolták el a várost, és a kommunista diktatúrától való ódzkodás hamar helyt adott a pragmatikus üzletpolitikának: 1984-ben alakult meg a Shanghai Volkswagen Részvénytársaság, mely fénykorában a kínai piac 60%-át uralta. A mai napig Shanghaj utcaképének elválaszthatatlan része a szinte megszámlálhatatlan VW Santana taxi (Ez az Európában kevéssé ismert és csak mérsékelt sikert aratott modell a Passat lépcsős hátú testvére, mely Kína mellett Brazíliában örvend a mai napig sikernek.)

Az 1990-ben alapított Pudong negyed, mely a kínai csúcstechnológia fellegvára, néhány éven belül egy felhőkarcolókból, ipari komplexumokból, kikötőből és egy újdonsült nemzetközi repülőtérből álló betonbirodalom lett, melyet Ázsia legmagasabb épülete, a 465 méter magas, vaskos tévétorony koronáz meg. A régi Sanghajt Pudong negyeddel a világ két leghosszabb hídja, az egyenként kb. 8 kilométer hosszú Nanpu és Yangpu köti össze, 2002. december 31-én kezdte meg első útját a Pudong és a "régi" Sanghaj között közlekedű Transrapid mágneses vasút. Ez a német együttműködéssel készült, 1.2 milliárd eurós beruházással megvalósult csoda lassúnak aligha mondható 430 kilométeres sebességgel szállítja a legendás szorgalmú ázsiaiakat pillanatokon belül munkahelyeikre.

A sebességet azonban nem csupán a mágnesvasúton, hanem négy keréken is élvezhetik a helyiek és a turisták: bemutatkozott a Forma-1 Kínában is. A "Shanghai International Circuit" Japán és Malajzia után Ázsia harmadik és Lína legelső versenypályája. A német Hermann Tilke tervezte pálya a Shang (kb. "magas") írásjel alakját utánozza.

Ju Csao-Zong, Kína nemzetközi kereskedelemért felelős tanácsának elnöke úgy vélte, hogy Sanghaj megérdemli, hogy megkoronázzák a "gazdaság, a tudományok és a kultúra olimpiájának" megrendezésével: 2010-ben itt rendezték a világkiállítást, melynek mottója "A város - egy szebb élet" volt. A 14 millió ember tömörítő metropolisznál kevés város lenne alkalmasabb ennek bizonyítására.

A hal igazán csak nyersen jó

A fejlődési rohama ellenére azonban akad egy-két terület, ahol csak nehezen veti meg a lábát a nyugat szelleme: a helyiek a mai napig kissé ódzkodnak attól, hogy a jelen lévő nyugati típusú szupermarketekben vásároljanak húst, vagy halat. Az oka: a kínai ember nem tudja magáévá tenni a multik elképzelését a "friss" ételről. Számára a "friss" annyit jelent: élő, és a mai napig előnyben részesíti a tradicionális kínai piacon kapható, még mozgó halat és állatot. Úgy látszik, hogy a kis halászfalu régi szokásait még a Nyugat gazdagsága sem tudja megváltoztatni.

Ha elutaznál Shanghai-ba, szállást itt tudsz keresni, és foglalni.